Krisztust követni annyit jelent, hogy hallgatok Igéjére és ezért Jézus szavai szerint élek. Isten Szava legyen életutunkon az útjelző tábla, melyhez nap mint nap mérjük lépteinket. Ez nem lehet más, mint életünk ábécéje, amellyel körülményeinket, helyzetünket értelmezzük. Elmondatott felénk a szó, nekünk pedig meg kell valósítanunk.
Lehetetlen csupán részben, egyes törvényeiben követni Krisztust. Csakis a teljes elkötelezés a járható számunkra, mert ha kizárjuk Őt életünk valamelyik területéről, ha nem nyílunk meg teljesen Istennek és nem adjuk át teljes valónkat a követés ritmusának, akkor könnyen ellentmondásba kerülhetünk. Létezik majd olyan területe életünknek, ahol nem Isten, nem az Ő akarata mozgat minket, hanem a mienk, a mi vágyaink és elképzeléseink.
Az Isten melletti döntés Jézus melletti elkötelezettség. A vele való élet - élet minden pillanatban. Istennek konkrét elképzelése van minden percünkre. Szavai szerint élni tehát nem más, mint létezésünket milliméterről-milliméterre az Ő szava szerint alakítani. Az ilyen élet egyúttal állandó közösség is Jézussal, ezért igaz, hogy az ő útját jelenítjük meg, éljük meg ma is e világban. Leginkább így követhetjük Őt.
Elsődleges feladatunk, hogy Jézus örömhírét vigyük, közvetítsük embertársaink felé. Kalkuttai Teréz anya mondta: „A világ Istenre éhezik. Isten csillapítani akarja ezt az éhséget, ezért emberré lett. Vigyük hát Jézust az emberekhez". Erről nem szabad megfeledkeznünk a karácsony előtti bevásárlás forgatagában, mert ha elfeledjük a naptárban eljön 25.-e, de a szívünkben nem lesz Karácsony. Találkozzunk úgy az emberekkel, ahogyan Jézus is találkozott velük. Segített hordozni terheiket. Segítsünk mi is felebarátainknak! Jézus nem ítélt el senkit, hanem inkább megbocsátott. Mi is bocsássunk meg szívből, ha valaki ellenünk vét. Jézus nem méregette kinek ad jóságából. Mi is ajándékozzuk meg azokat, akikkel találkozunk. Ha sikerül elvinni Jézust testvéreink életébe, akkor valóban karácsony lesz, nem csak a naptárban, de a mi és mások életében is.
